Tényleg fontos, hogy tökéletes legyen?

"...becsekkoltunk, felcipeltük a cuccainkat a szobáinkba. Körbenéztem. Biztos, egészen biztos? Itt? Ez most teljesen komoly? Itt fogunk eltölteni tíz napot?! Na ne, én ezt nem biztos, hogy szeretném. Abban a pillanatban kezdtem rosszul érezni magamat, hogy miért nem néztem én is utána, hogy jó lesz-e ez a szállás. A fenébe, és kezdtem magam rosszul érezni,..." Mint mikor áthúzza az ember "z" betűjét. Annak idején az első között volt, amit megjegyeztem grafológiából és aztán kezdtem magamon is alkalmazni, hogy nem húztam át a "z" betűimet. 

Ne légy a gátja saját magad harmóniájának! 

"...miután elcsitult az kritikus, maximalista hang a fejemben, szép lassan a felszínre tört egy másik érzés. Szégyelld magad! Elégedetlen vagy, a maximalizmusod miatt kerülsz ilyen helyzetbe. Nem lehet minden tökéletes, sőt nem is szabad annak lennie. Kritikus vagy, maximalizmusra törekszel, ami egyrészről frankó hajtod önmaga. Szükséged van erre, kell hogy fejlődni tudj. Viszont ha a környezetedtől is ezt várod el nem tudod magad jól érezni. Fogadd el! Válts nézőpontot! Okés, megpróbálom. Kezdem. Ez egy másik ország, más kultúra, eltérő gazdasági életszínvonal. Nézz körbe újból. Te jó ég! És tényleg. Mivel is volt bajom? Már semmivel. Rossz szemüveg volt rajtam. És akkor született meg bennem egy érdekes gondolat, egy érzés.

Elkezdtem szeretni a dolgokat önmaguk tökéletlenségében.

A "z" betűmet nem húzom át, és igyekszem a tökéletesség hajszolását félretenni, legalábbis néha. A feszültségjelek szépen oldódnak az írásomban, és talán inkább a mozgásra fektetem a hangsúlyt az írásomban, a formák alakítása helyett. Ez így már kicsit szakmai lett, de egy grafológus így fogalmaz :)